George Lucas legendás filmjét, a Csillagok háborúját több mint száz játék dolgozta már fel, az elmúlt 30 évben gyakorlatilag nem volt olyan számítógép, vagy konzol, melyen a sorozat valahogy ne tette volna tiszteletét. Némi kutatómunka után pedig előkerült az a játék, mellyel minden elindult, a Star Wars: The Empire Strikes Back idősebb legtöbbünknél, 1983-ban jelent meg, és a fagyos Hoth bolygón történt eseményekbe engedett betekintést. A Lázadók oldalán harcolva meg kellett akadályozni, hogy a Birodalmi Lépegetők elérjék az Echo Bázist, s felrobbantsák az energiát adó generátorokat, Snowspeederünkben ülve annyi rohadékot kellett lelőni, amennyit csak bírtunk. Néhány kockából, és még kevesebb színből állt az egész játék, az Atari 2600, és Intellivision tulajdonosok viszont soha nem lehettek annyira boldogok, mint azokban az időkben, ki ne álmodott volna arról, hogy személyesen szálljon szembe Darth Vader seregeivel, mindez végre valósággá vált.
Az április 3-án megjelenő Kinect Star Wars valamilyen szinten akkora újdonság lesz, mint az első rész. Voltunk már jedik, és sithek, harcoltunk az univerzum minden teremtménye ellen, még LEGO formában is kalandozhattunk, azt viszont sose érezhettük, hogy milyen érzés is az erőt igazából uralni. A Kinect ebben segít nekünk, nem kell kontroller az irányításához, egyszerűen csak oda kell állnunk a tévé elé, és már indulhat is a játék, a kaland a Baljós árnyak eseményeit követően kezdődik, s a Sithek bosszújával ér véget. Öt mini játékban bizonyíthatunk. Ifjú jediként fénykardot ragadva fel kell vennünk a harcot a birodalmiak ellen, majd egy rancor bőrébe bújva a feladatunk lesz minél nagyobb felfordulást okozni. Ezt követően egy fogathajtó-verseny, és egy táncbajnokság vár ránk, végül pedig nem mással kell szembeszállnunk, mint magával a Sötét Nagyúrral, segítségre nem számíthatunk, ez minden idők legnagyobb viadala lesz.
A Tropico sorozat 2001-ben indult útjára, az El Presidente tisztségét magunkra öltve pedig egy kicsiny karibi sziget várt arra, hogy elnöki képességeinket végre kamatoztatni tudjuk. Az 50-es évek hidegháborús korszaka nem könnyítette meg a dolgunkat, igazi banánköztársaság lévén viszont nagyon magas politikai és szociális elvárásoknak nem is kellett megfelelni, kenyeret és zenét a népnek, éljen a kedves vezető. A Tropico üde színfoltot vitt a városépítős menedzsmentjátékok sűrűjébe, nem is csoda, hogy készültek folytatások. A Paradise Island kiegészítő után egy kalózos témájú második rész következett Pirate Cove címmel, majd a sorozat harmadik és negyedik felvonása visszatérve a kubai gyökerekhez, ismét az El Presidentének adott hatalmat.
A most hétvégén megjelenő Modern Times kiegészítőlemez napjaink világát tárja fel a banánköztársaság lakói előtt. Gazdasági felemelkedés, űrverseny, az internet megjelenése, olyan események ezek, melyből nem maradhat ki egyetlen nagyúr sem, az El Presidente előtt minden korábbinál nagyobb feladat nyílik meg. Modernizálni kell a várost, fejleszteni az infrastruktúrát, kiépíteni a korszerű közlekedés alapjait, a 21. század kitárta kapuit, a lehetőségek forgataga végtelennek tűnik. Más kérdés, hogy miként egyeztethető ez össze a személyi kultusszal. A játékban meg kell találnunk az egyensúlyt a sötét kommunizmus, és a demokratikus új világ között, szabadságot kell adni az embereknek, és kizárni a birodalomból minden olyan eszmét, ami a hatalmunkat gyengítené, ilyen egy igazi vezér.
1996-ot írtunk, amikor a SEGA gondozásában egy új lézerfegyveres arcade gép jelent meg a világ játéktermeiben. A The Hous of the Dead a félelem és a rettegés új szintjét hozta el, a hírhedt Dr. Curien kastélyába betörve élőholtak és szörnyek egész serege ellen kellett felvenni a harcot, Thomas Rogen és G ügynök visszaadta volna a jelvényét, ha előre tudja, mi vár rájuk. FPS nézetből élhettük át az eseményeket, a rail shooterek stílusát követve pedig a játék irányítását a gép végezte, nekünk csak célozni kellett, egyenként szétloccsantva minden fenevad fejét, ami csak ránk mert támadni. A The House of the Dead akkora sikereket ért el, hogy a rajongók nyomásának eleget téve PC-re és Saturnra is jelent meg átirat, később pedig mozifilm is készült belőle, Uwe Boll sátáni rendezése alatt. Azt hiszem, ez utóbbit nyugodtan elfelejthetjük, egy életre.
A sorozat április 18-án virradóra tetralógiává bővül, legalábbis az otthoni játékosok számára biztosan. A The House of the Dead 4 a játéktermekben ugyanis már 2006 óta nyúzható, James Taylor és Kate Green végzete pedig semmiben sem tér el a korábbi sorstársaktól, véletlen események egész sorozata okozza a balszerencséjüket, egy szörnyektől hemzsegő, idegen világban ragadnak, ahol csak egymásra, s a fegyverükre számíthatnak. Lőni a Playstation Move segítségével tudunk majd, az összes rohadék közül pedig ezúttal is a főellenségek lesznek a legrémesebbek, álmunkban sem kívánunk viszontlátni egyiket sem, kegyelemre még csak ne is számítsanak. Igazi csemege lesz ez a klasszikus játékok rajongóinak, szívből reméljük, hogy nem rontják el!
A Street Rod, a Grand Prix Curcuit, a Stunts, és a The Need for Speed volt ifjúkorunk autós játékainak királya, a száguldás szerelmesei pedig biztosan nem feledkeztek meg az Accolade 1987-es sikercíméről, a Test Drive-ról sem. Lamborghini Countach, Ferrari Testarossa, Lotus Esprit Turbo, Porsche 911 és Chevrolet Corvette, micsoda élmény volt ezeknek a fantasztikus autóknak a volánja mögé ülni, egy hegyi szerpentinen haladva a feladatunk annyi volt csupán, hogy kerüljük el a rendőrségi traffipaxokat, s ne ütközzünk a forgalommal. Belső nézet volt csak, s maga a grafika se tudott többet talán 16 színnél, a hangulat viszont annyira fantasztikus volt, hogy hetekig, hónapokig képesek voltunk nyomni a játékot, szinte megállás nélkül. Más világ volt még, ha megmozdult két kocka a képernyőn, az már csodának számított, mai szemmel nevetséges ez, de az öreg motorosok, kik C64-en, DOS-on, Atarin, vagy Amigán nőttek fel, azok tudják, ezek voltak életünk legszebb évei.
Idén április 20-án egy márkaexkluzív Test Drive epizóddal folytatódik a legenda, a Ferrari Racing Legends segítségével a maranellói istálló nem kevesebb, mint ötven autójáról égethetjük le a gumit. A fejlesztésről a Need for Speed: Shift és Shift 2 játékokat készítő Slighty Mad Studios gondoskodik, az Unlimitedben megismert szabad kóborlást pedig elfelejthetjük, a játék visszatér a zárt pályaversenyek világába. A 65 éves születésnap előtt tisztelegve kipróbálhatjuk az autógyár minden nagy legendáját, lesznek Forma 1, GT és rally futamok, vezethetjük a világ első Ferrariját, a 125 S-t, a versenyzői karrierünk során pedig olyan nevekkel is találkozni fogunk, mint az Enzo, a California, a GTO, az F40, a Testarossa, az F355, az FXX vagy a 458 Italia, egy csoda az összes.
A korábbiaknál némileg unalmasabbnak ígérkezik az áprilisi hónap, az alkotóvágy kialvadásának évtizedét ünnepelve még így is sikerült megtölteni egy cikket csupa folytatással. Nem könnyű eldönteni, hogy vajon a kreativitás, és a bátorság hiányzik-e a mai játékiparból, vagy mi, játékosok tehetünk-e arról, hogy csak folytatásokat éri meg csinálni, de egy biztos. Húsz év múlva nem fogunk ezeken az időkön úgy nosztalgiázni, mint most a 80-as, 90-es éveken.
Az április 3-án megjelenő Kinect Star Wars valamilyen szinten akkora újdonság lesz, mint az első rész. Voltunk már jedik, és sithek, harcoltunk az univerzum minden teremtménye ellen, még LEGO formában is kalandozhattunk, azt viszont sose érezhettük, hogy milyen érzés is az erőt igazából uralni. A Kinect ebben segít nekünk, nem kell kontroller az irányításához, egyszerűen csak oda kell állnunk a tévé elé, és már indulhat is a játék, a kaland a Baljós árnyak eseményeit követően kezdődik, s a Sithek bosszújával ér véget. Öt mini játékban bizonyíthatunk. Ifjú jediként fénykardot ragadva fel kell vennünk a harcot a birodalmiak ellen, majd egy rancor bőrébe bújva a feladatunk lesz minél nagyobb felfordulást okozni. Ezt követően egy fogathajtó-verseny, és egy táncbajnokság vár ránk, végül pedig nem mással kell szembeszállnunk, mint magával a Sötét Nagyúrral, segítségre nem számíthatunk, ez minden idők legnagyobb viadala lesz.
A Tropico sorozat 2001-ben indult útjára, az El Presidente tisztségét magunkra öltve pedig egy kicsiny karibi sziget várt arra, hogy elnöki képességeinket végre kamatoztatni tudjuk. Az 50-es évek hidegháborús korszaka nem könnyítette meg a dolgunkat, igazi banánköztársaság lévén viszont nagyon magas politikai és szociális elvárásoknak nem is kellett megfelelni, kenyeret és zenét a népnek, éljen a kedves vezető. A Tropico üde színfoltot vitt a városépítős menedzsmentjátékok sűrűjébe, nem is csoda, hogy készültek folytatások. A Paradise Island kiegészítő után egy kalózos témájú második rész következett Pirate Cove címmel, majd a sorozat harmadik és negyedik felvonása visszatérve a kubai gyökerekhez, ismét az El Presidentének adott hatalmat.
A most hétvégén megjelenő Modern Times kiegészítőlemez napjaink világát tárja fel a banánköztársaság lakói előtt. Gazdasági felemelkedés, űrverseny, az internet megjelenése, olyan események ezek, melyből nem maradhat ki egyetlen nagyúr sem, az El Presidente előtt minden korábbinál nagyobb feladat nyílik meg. Modernizálni kell a várost, fejleszteni az infrastruktúrát, kiépíteni a korszerű közlekedés alapjait, a 21. század kitárta kapuit, a lehetőségek forgataga végtelennek tűnik. Más kérdés, hogy miként egyeztethető ez össze a személyi kultusszal. A játékban meg kell találnunk az egyensúlyt a sötét kommunizmus, és a demokratikus új világ között, szabadságot kell adni az embereknek, és kizárni a birodalomból minden olyan eszmét, ami a hatalmunkat gyengítené, ilyen egy igazi vezér.
1996-ot írtunk, amikor a SEGA gondozásában egy új lézerfegyveres arcade gép jelent meg a világ játéktermeiben. A The Hous of the Dead a félelem és a rettegés új szintjét hozta el, a hírhedt Dr. Curien kastélyába betörve élőholtak és szörnyek egész serege ellen kellett felvenni a harcot, Thomas Rogen és G ügynök visszaadta volna a jelvényét, ha előre tudja, mi vár rájuk. FPS nézetből élhettük át az eseményeket, a rail shooterek stílusát követve pedig a játék irányítását a gép végezte, nekünk csak célozni kellett, egyenként szétloccsantva minden fenevad fejét, ami csak ránk mert támadni. A The House of the Dead akkora sikereket ért el, hogy a rajongók nyomásának eleget téve PC-re és Saturnra is jelent meg átirat, később pedig mozifilm is készült belőle, Uwe Boll sátáni rendezése alatt. Azt hiszem, ez utóbbit nyugodtan elfelejthetjük, egy életre.
A sorozat április 18-án virradóra tetralógiává bővül, legalábbis az otthoni játékosok számára biztosan. A The House of the Dead 4 a játéktermekben ugyanis már 2006 óta nyúzható, James Taylor és Kate Green végzete pedig semmiben sem tér el a korábbi sorstársaktól, véletlen események egész sorozata okozza a balszerencséjüket, egy szörnyektől hemzsegő, idegen világban ragadnak, ahol csak egymásra, s a fegyverükre számíthatnak. Lőni a Playstation Move segítségével tudunk majd, az összes rohadék közül pedig ezúttal is a főellenségek lesznek a legrémesebbek, álmunkban sem kívánunk viszontlátni egyiket sem, kegyelemre még csak ne is számítsanak. Igazi csemege lesz ez a klasszikus játékok rajongóinak, szívből reméljük, hogy nem rontják el!
A Street Rod, a Grand Prix Curcuit, a Stunts, és a The Need for Speed volt ifjúkorunk autós játékainak királya, a száguldás szerelmesei pedig biztosan nem feledkeztek meg az Accolade 1987-es sikercíméről, a Test Drive-ról sem. Lamborghini Countach, Ferrari Testarossa, Lotus Esprit Turbo, Porsche 911 és Chevrolet Corvette, micsoda élmény volt ezeknek a fantasztikus autóknak a volánja mögé ülni, egy hegyi szerpentinen haladva a feladatunk annyi volt csupán, hogy kerüljük el a rendőrségi traffipaxokat, s ne ütközzünk a forgalommal. Belső nézet volt csak, s maga a grafika se tudott többet talán 16 színnél, a hangulat viszont annyira fantasztikus volt, hogy hetekig, hónapokig képesek voltunk nyomni a játékot, szinte megállás nélkül. Más világ volt még, ha megmozdult két kocka a képernyőn, az már csodának számított, mai szemmel nevetséges ez, de az öreg motorosok, kik C64-en, DOS-on, Atarin, vagy Amigán nőttek fel, azok tudják, ezek voltak életünk legszebb évei.
Idén április 20-án egy márkaexkluzív Test Drive epizóddal folytatódik a legenda, a Ferrari Racing Legends segítségével a maranellói istálló nem kevesebb, mint ötven autójáról égethetjük le a gumit. A fejlesztésről a Need for Speed: Shift és Shift 2 játékokat készítő Slighty Mad Studios gondoskodik, az Unlimitedben megismert szabad kóborlást pedig elfelejthetjük, a játék visszatér a zárt pályaversenyek világába. A 65 éves születésnap előtt tisztelegve kipróbálhatjuk az autógyár minden nagy legendáját, lesznek Forma 1, GT és rally futamok, vezethetjük a világ első Ferrariját, a 125 S-t, a versenyzői karrierünk során pedig olyan nevekkel is találkozni fogunk, mint az Enzo, a California, a GTO, az F40, a Testarossa, az F355, az FXX vagy a 458 Italia, egy csoda az összes.
A korábbiaknál némileg unalmasabbnak ígérkezik az áprilisi hónap, az alkotóvágy kialvadásának évtizedét ünnepelve még így is sikerült megtölteni egy cikket csupa folytatással. Nem könnyű eldönteni, hogy vajon a kreativitás, és a bátorság hiányzik-e a mai játékiparból, vagy mi, játékosok tehetünk-e arról, hogy csak folytatásokat éri meg csinálni, de egy biztos. Húsz év múlva nem fogunk ezeken az időkön úgy nosztalgiázni, mint most a 80-as, 90-es éveken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése